Hogyan ismerhető fel a depresszió? 

Nem depresszió például, ami egy múló, szomorú hangulat. „Szimpla” szomorúság esetén, amint rendeződnek a dolgaink, az érzés is szépen lassan felszívódik. Ezzel szemben a depresszió, a töménytelen üresség érzésekor, az ember nem képes örülni semminek, holott sokszor nincs is oka annak, hogy szomorú legyen.

Megint más dolog a gyász, hiszen ha az ember szakít valakivel, vagy elveszít egy számára fontos személyt, akkor egy természetes lelki mérföldkő részeit látjuk. Először elkezdődik a gyász feldolgozása, elfogadása, később pedig a gyógyulás. Ezek olyan reakciók, amik minden egészséges embernél előfordulnak (Azért írtam, hogy egészséges, mert a pszichopatáknál, és az elmebetegeknél teljesen más kognitív folyamatok játszódnak le.)

Depresszió esetén a beteg szomorúnak, elhagyatottnak, reményvesztettnek érzi magát, időnként akár sírógörcsei is lehetnek. Jellemzően hajnalban, reggel a legsúlyosabb. Gyakran tapasztalható, hogy a korábban örömöt okozó dolgoknak, eseményeknek sem tud örülni. A libidó drasztikus csökkenése, és az impotencia is lehet egyaránt következmény, és kiváltó ok.

A depressziós ember elveszti korábbi önbizalmát, önértékelését, súlyosabb esetben egy kívülálló számára jelentéktelennek tűnő dolgokon rágódik, múltbeli cselekedetei miatt indokolatlan mértékű önvád kínozza.

A rendszertelen alvás, (vagy az, aki egyáltalán nem tud aludni) szintén lehet oka, és következménye is a depressziónak, ugyanis a szervezet nem képes regenerálódni, és az állandó pörgés, és kattogás egyszerűen „kiégeti a biztosítékot”.

A beteg szétszórt, memóriagondokkal küzd, továbbá drasztikusan változik a testtömeg: csökkenhet és nőhet is egyaránt.

Ha a beteg gyakran beszél az öngyilkosságról, vagy célozgat rá, esetleg már meg is próbálta, érdemes egyből felkeresni valamilyen segítséget, hogy megelőzhessük a komolyabb bajt.

Testi panaszok lehetnek a végtag fájdalmak, a derékfájás, a nehézlégzés, illetve a mellkasi nyomásérzet is.

Ezt a helyzetet gyakran az is tovább nehezíti, hogy a betegek is ragaszkodnak ahhoz, hogy Ők testi betegségben szenvednek, mert gyengeségnek, vagy szégyennek tartják, hogy betegségük kedélybetegség. Ha ezek a betegek azt hallják, hogy tulajdonképpen nem testi, hanem lelki betegek – ez felháborodáshoz és sértettséghez vezethet.

Mint írtam, Magyarországon a legrosszabb a helyzet az EU-n belül, ami nem azt jelenti, hogy nem beszélhetünk globális problémáról: a WHO becslései szerint a világ lakosságának 3-5%-a szenved depresszióban, ami 120-200 millió embert jelent.

Annak a valószínűsége, hogy egy ember az élete folyamán depresszión essen át a becslések szerint 20-30%. Ez az jelenti, hogy körülbelül minden harmadik-ötödik ember élete folyamán egyszer depressziós lesz.

Természetes, hogy a depressziós betegek körében jóval nagyobb az öngyilkosságra való hajlam, éppen ezért is annyira fontos a megfelelő időben való felismerés, és kezelés.

De hogyan kérdezzünk rá?

Legjobb, ha puhatolózunk, nem jó ajtóstul rontani a házba. Nemleges válasz esetén is figyeljük a reakciókat, ugyanis többször a test árulkodóbb, mint a beszéd. Figyeljünk, hogy a szemünkbe néz-e közben az illető, nem vakarja-e valamiét, nem viselkedik teljesen szokatlanul akkor, amikor felhozzuk a témát.

Fontos, hangsúlyozni, hogy a legtöbb depresszió kezelhető betegség. Általában antidepresszánsokkal folytatott kezeléseket ajánlanak a szakemberek, de szükség lehet altatókra, és egyéb lazítókra. Fontos, hogy szerettünk érezze a támogatást, hogy mindenben mellette állunk, ez segíthet a betegség leküzdésében.

Ha Ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123, vagy 06 80 820 111 telefonszámot!