Lassan talán ébredezik a természet (bár most, amikor ezeket a sorokat írom, jelezte az Időkép, hogy pár napos igazi jégcunami jön!) így érdemes elgondolkozni rajta, hogy hogyan tudjuk rendesen felkészíteni kertünket a tavaszi megújulásra. Ez legalább olyan fontos lépése a kertészetnek, mint a télre való felkészülés, úgyhogy jobb nem átugrani.
Gondolom nem vagyok egyedül azzal, hogy ha meglátok három fáradt napsugarat megcsillanni a szürke égen, elmormolok egy halk imát. Mindenki nagyon várja a tavaszt, amikor pólóban rohangálhatunk, és amikor igazán jól fog esni egy hideg sör. A kertünk is így van ezzel, ő is várja, hogy megújulhasson és minden zöldbe, tarkába boruljon, úgyhogy jó, ha rásegítünk néhány egyszerű technikával!
1. Folytassuk a talajmunkát!
Igazából a legjobb, ha a késő ősszel megkezdett talajmunkákat folytatjuk – persze ha az időjárás is engedi. Először vegyük szemügyre, mit nem ástunk fel ősszel, ugyanis jó, ha nem késlekedünk vele. Miután ezzel megvagyunk, száraz, fagymentes napokon kapával, vagy ásóval lazítsuk fel az előzőleg – ősszel – már felásott talajt.
2. Állapítsuk meg, milyen a talajunk!
A különböző talajfajták különböző gondoskodást igényelnek, ezért jó, ha tudjuk milyen típusú talajjal van dolgunk. Ez szemrevétellel is jól megállapítható. Három főbb csoport van, amit megkülönböztethetünk, ezek pedig:
A laza, homokos talaj
Finom, laza, a vizet könnyen áteresztő és jól megművelhető. Keverjünk bele humuszt, öntözzük rendszeresen és már élvezhetjük is az előnyeit.
Az erősen agyagos talaj
Könnyen felismerhető a kiszáradáskor kialakuló jellegzetes kéregről. Öntözéskor a víz lassan járja át a rétegeket, a gyökerekre és a kertészekre sok munkát ró ez a talajfajta. Ha homokkal lazítjuk és kellőképpen átszellőztetjük, jelentős minőségbeli javulást érhetünk el.
A közepesen vagy erősen agyagos termőtalaj
Talán a legjobb talajfajta, hiszen (szinte) egyenlő arányban tartalmaz agyagot és homokot. Ez a fajta föld segíti a gyökerek fejlődését, a levegő és a víz könnyen bejuttatható, így könnyen művelhető.
Ezután azt is érdemes megtudni, hogy lúgos, vagy savas a talajunk. Ehhez elég, ha ecetet csepegtetünk egy félmaréknyi talajrögre: ha pezsegni kezd, akkor a talaj semleges vagy lúgos. Ha profibbak vagyunk, és pH-indikátort használunk a 7-es körüli érték semleges, az ennél alacsonyabb savas, a magasabb lúgos kémhatást jelez. Vannak házi használatra szánt talajminőség vizsgáló eszközök is, amelyekkel a nitrogén-, a foszfor- és a káliumszint is meghatározható.
3. A talajfajtát kedvelő növény kiválasztása
A legtöbb növény a semlegeshez közeli, enyhén „savanyú” talajt kedveli, de léteznek mészkerülő fajták is. A savas talajnak megfelelő növény a magnólia, vagy például a rhododendron. Ha mégis másmilyen növényeket szeretnénk (például amik a lúgosabb közeget kedvelik), akkor meg is tudjuk változtatni talajunk pH értékét. A pH érték, tehát a mésztartalom úgy csökkenthető, hogy évente nagy mennyiségű lombos trágyát, komposztanyagot dolgozunk a földbe. A savas talaj mésztartalmát pedig télen, ásás után, kerti mész kiszórásával növelhetjük. Viszont jó, ha tudjuk, hogy a meszesebb talaj – ez 8 fölötti értéket jelent – tápanyaghiányra utalhat, például kevés vasra, vagy magnéziumra, ez pedig megcsúnyult növényekhez, terméskieséshez vezethet. A hiányzó anyagokat mesterséges úton is pótolhatjuk.
4. A kert előkészítése tavaszra!
A legjobb, ha már ilyenkor kialakítjuk a veteményest a konyhakertünknek. Ennek egyik legjobb módja – amit már történelemórán is megtanulhattunk – a vetésforgó. Azért, hogy ne egyoldalúan terheljük a talajt évről-évre, váltogassuk hogy mit hova ültetünk. Erre a legjobb módszer, ha parcellákra bontjuk kertünket. Az 1-es parcellába ültessük a nagy tápanyagigényű növényeket, például a karfiolt, tököt, uborkát, zellert, és a paradicsomot. A 2-es parcellába kerüljenek a közepes tápanyagigényű növények mint pédául a karalábé, fokhagyma, sárgarépa, retek, cékla, saláta, cukkini, és a hagyma. A 3-asba jöhetnek a kis tápanyagigényűek, ilyenek a bab, és a borsó. Persze nem minden növényt kell évente máshova ültetni, a szamócát például elég, ha csak 3-4 évente telepítjük új helyre.
Ha elkészült a terv, hogy mit hova szeretnénk ültetni, akkor ki kell alakítanunk az ágyásokat. Olyan ágyás méretekben gondolkodjunk, amik jól körbejárhatóak és minden benne lévő sorhoz könnyen hozzáférhetőek. Az ágyások közé ezért ösvényeket is készítsünk. Ágyásaink széleit gerendákkal, vagy fahasábokkal is határolhatjuk, és képekkel jelezhetjük magunknak, hogy hová, mit ültettünk.
Forrás: kerteszetszolnok
Ti készültök már a tavaszra? Van kertetek?