Mirr-murr? Mekk mester? Mézga család? Több generációnak mondanak valamit ezek a nevek, de sokan még álmunkból felkeltve is el tudnánk dúdolni a dallamát.
Bár a 90-es években voltam gyerek, mégis teljesen rá voltam fagyva például a Mikrobira, vagy a Mézga családra (főleg Aladár fura űrkalandjaira, ami felnőtt fejjel visszagondolva kicsit beteg mese is volt). Sok fórumon olvastam, hogy a Krisztofóró nekik nyomasztó, és beteg volt, de nekem például tetszett, ellentétben a Varjúdombi mesékkel, ami szerintem klinikai pszichózist is simán képes kiváltani egy hétéves gyerekből.
1. Mekk mester (1974)
A Mekk mester – bár nem futott sokat, összesen 13 epizód készült belőle – mégis a 70-es évek egyik meghatározó sorozata lehetett, gondolom én, hiszen még a 90-es évek közepén is ment a tévében. Balázs Péter hangját pedig különösen imádom, bár a bábok némileg tényleg nyomasztóak voltak.
2. A legkisebb ugrifüles (1975)
Ugrifüles, Tüskéshátú és Brekkencs kalandjai két évadon keresztül mentek, összesen 26 epizód ment le belőle a tévében 75-ben és 76-ban. Én még belefutottam, de nem okozott sem traumát sem rajongást, úgyhogy annyira nem maradt meg sok minden az emlékezetemben.
3. A kockásfülű nyúl (1974)
A kockásfülű nyúl, és a távcsöve már okozott némi törést így utólag belegondolva, pedig annak idején szerettem nézni. Viszont egy nyúl, aki távcsővel nézeget, és a hosszú, kockás füleit propellernek használja, miközben az egész sorozatban senki nem szól egy mukkot sem… hát nem egészen egészséges.
4. Mirr-Murr, a kandúr (1971)
A Csukás István könyvéből lett bábmese sokak kedvence volt annak idején, és igen szép számokat élt meg: 52 epizód forgott belőle. A mesében Mirr-Murr és Oriza Triznyák kalandos útjait követhetjük. Halász Judit hangját Mirr-murrként imádtam, de megmondom őszintén, hogy kicsit kásásan van meg a fejemben a teljes sztori. Régen volt, na.
5. Frakk, a macskák réme (1971)
Károly bácsi, Irma néni, Frakk, és a két macska Szerénke és Lukrécia kalandjaira már annál tisztábban emlékszem. Irma néni imádja a két elkényeztetett macskáját, Frakk és Károly bácsi már kevésbé szívleli őket, és ez adja az egész mese savát-borsát.
6. Mézga család (1960-1980)
Mézga Géza vagyok, nem lopom, a napot… ha csak ennyit mondok, a magyarok 90%-a biztos, hogy tudná folytatni a sort. A Mézga családnak sokáig akkora kultusza volt (és van még talán a mai napig), ami kevés mesének adatott meg annak idején. A 60-as, 70-es és 80-as években három évad készült belőle: az Üzenet a jövőből – A Mézga család különös kalandjai, a Mézga Aladár különös kalandjai, és a Vakáción a Mézga család. Az már szerencsére keveseknek van meg, hogy 2005-ben is volt egy próbálkozás, a sorozat újjáélesztésére, A Mézga család és az ámítógép címmel, de két rész után eltörölték. A neten fellelhető videók alapján nem is baj.
7. Süsü a sárkány (1976)
Süsü, a „híres egyfejű” sárkány minden bizonnyal egy generációval fogadtatta el azt, hogy nem feltétlenül kell bántani azt, aki más. Otthonról, a többfejű sárkányok kitagadták, az emberek pedig eleinte rettegnek tőle, és gyakran megbélyegzik, trendi kifejezéssel élve igazi „outsider”, de valahogy mindig megtalálja a módját, hogy pozitívan csalódjanak benne.
8. A nagy ho-ho-ho horgász (1980)
A nagy ho-ho-ho horgászból az első, ami beugrik mindenkinek, az a zenéje. Magyarország egyik kedvenc meséjében a horgász, és barátja, a Főkukac, mindenféle tervet eszel ki, hogy halat foghassanak. Annyira addiktív mese volt annak idején, hogyha látunk a parton egy 40-es, 50-es horgászt, szinte biztos, hogy ez a mese fertőzte meg, és indította el a lejtőn a pecabotjával.
9. Pom Pom meséi (1979)
„Hogy kicsoda Pom Pom? Hogy nem ismertek? Hohó! Igazán senki sem ismer, mert hol ilyen vagyok, hol olyan. Bámulatosan tudom változtatni az alakomat: ha akarom, olyan vagyok, mint egy szőrpamacs, vagy paróka, vagy egyujjas kifordított bundakesztyű, vagy szobafestőpemzli, vagy papucs orrán pamutbojt. Most leginkább szőrsapkához hasonlítok, ahogy ülök az ágon, egy szép hosszú ágon, föl-he-he-he, le-he-he-he, mivel egy szellő hintáztatja az ágat…” A kicsit pszichedelikus mese mindenki kedvence volt, egyik szereplője, Gombóc Artúr pedig már-már legendává vált a csokimániások körében.
10. Mikrobi (1973)
A futurisztikus mese a 21. században játszódik, ahol az űrutazás már mindennapos, a robotok pedig családtagnak számítanak. Ilyen családtag Mikrobi is, aki a gyerekekkel együtt sok kalandot átél különböző bolygókon.
11. Vízipók, csodapók (1974)
A Vízipók szintén nagy sikernek örvendett annak idején. A vízben élő pók, és barátja a keresztespók kalandjait, és civódásait mutatja be a sorozat, akik annak ellenére barátok, hogy nagyon különböznek egymástól.
12. Kukori és Kotkoda (1970)
Kukori a híresen lusta kakas, és felesége, Kotkoda mindennapjait követhetjük. Kopasznyakú, Kukori legjobb barátja gyakran segít neki kibújni a munka alól. Igazi dokurealista mese, ami a mai napit megállja a helyét!
13. Kisvakond (1956)
A Kisvakond ismét klasszikus, minden kétséget kizáróan a legismertebb csehszlovák mese a világon. Bár az első részen kívül nem sokat beszélnek benne, inkább csak nyöszörögnek, vagy más, furcsa hangokat adnak, mégis olyan jól kommunikál a gyerekek nyelvén, hogy mindenki megérti, függetlenül attól, hogy milyen nyelvet beszélnek. Vannak részek, ahol elég súlyos dolgokat tárgyalnak: például premierplánban láthatjuk a szülést, a Kisvakond majdnem meghal egy autóbalesetben, Aztán van egy furcsa rész, a Kisvakond álmodik címmel, ami néha tűnik inkább egy drogos trippnek, mint tényleges álomnak.
14. No, megállj csak! (1969-2012)
A No, megállj csak! egy klasszikus orosz mese, aminek még 2006-ban, és 2012-ben is készülték részei, bár az eredeti szinkronhang nélkül. A No, megállj csak! Oroszország válasza volt a Tom és Jerryre, de nem egyszerű „copy”, hanem önállóan is egy élvezhető, nagyon jó kis sorozat. Amikor a Farkas üldözőbe veszi a Nyulat, elkiabálja magát, hogy Nu, págágyi! – vagyis no, megállj csak!. Bár nekem már kimaradt az orosz tanulás, ez az egyetlen, amit el tudok mondani oroszul, a dá-n és a nyet-en kívül.
15. Krisztofóró (1989)
A Krisztofóró című gyurmás mese, Krisztófóróval, és hű lovával Treffehetessel nálam megint nagy kedvenc volt, bár sok helyen olvastam, hogy nyomasztónak, és bugyutának találták.
+1. A legnyomasztóbb retro rajzfilm: Varjúdombi mesék (1983)
‘Egy bácsikám, ki csősz volt, s egész évben a varjúdombi kunyhóban lakott, olyan mesét mesélt,amilyen éppen, abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élet kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt. Ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a Nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga.’
A Varjúdombi mesékből összesen gyerekkoromban 5 percet tudtam megnézni. Komolyan, annyira nyomasztó, szürreális és szürke volt az egész, hogy nem tudtam, mit akarnak ezzel az egész mesével az alkotók.
Nektek melyik volt a kedvenc mesétek?