A rengeteg tragédia, és áldozat mellett persze eltörpülnek a hadászati fejlesztések, mégsem hagyhatjuk őket figyelmen kívül, ugyanis nagyban befolyásolják az életünket. Ezekkel (és más) találmányokkal a mai napig találkozunk, sőt, napi kapcsolatban vagyunk velük, mégsem sejtjük, hogy létezésüket tulajdonképpen az I. világháborúnak „köszönhetjük”.
1. Tisztasági betét
A Kimberly-Clark már az I. világháború előtt keresett egy olyan papírt, ami rendesen felszívja a nedvességet. Végül felfedeztek egy olyan anyagot, ami a pamutnál is jobb nedvszívó képességgel bírt, ráadásul a tömeggyártás fele annyiba került. Több se kellett, 1917-ben levédették, amkor pedig az Államok beszállt a háborúba, megkezdték a tömeggyártást. Az áttörést azok a vöröskeresztes nővérek hozták, akik a fronton dolgoztak: hamar rájöttek, hogy a nehéz napokon nagy segítséget jelenthet.
2. Papírzsebkendő
Betegségünk és kamaszkorunk legjobb barátját, szintén a Kimberly-Clark fejlesztette ki, 1924-ben. Az eredeti „receptúra” szerint kivasalták a cellulózt. További érdekesség, hogy a találmányt igazából a nőknek köszönhetjük, ugyanis túl szégyenlősek voltak kérni az eladótól tisztasági betétet.
3. Kvarclámpa
Egyes becslések szerint 1918 telén a berlini gyerekek fele angolkóros volt, azaz csontgyengeségben szenvedett, amit a napfény és a D-vitamin hiánya okozott. Noha a pontos okokat nem ismerték, egy Kurt Huldschinsky nevű orvos úgy döntött, kísérletezni kezd. Négy kisgyereket választott ki, akiket UV-lámpa alá ültetett, és azt vette észre, hogy a csontjaik erősödni kezdtek.
4. Óraátállítás
Kevesen tudják, de mindenki kedvencét, az óraátállítást is az I. világháborúnak köszönhetjük. A szénhiány miatt volt szükség rá, először 1916. április 30-án, Németországban került rá sor, éjjel 11 órakor, amikor is éjfélre állították az órát, hogy így nyerjenek plusz egy óra nappali világosságot. Ez a fajta spórolás gyorsan végigszalad a világon: először Nagy-Britannia, és később az Egyesült Államok is átvette ezt a szokást.
A háború után az óraátállítás elmaradt, ám sokunk keserűségére visszatért, és kísért a mai napig.
5. Teafilter
Noha egy amerikai teakereskedő már 1908-ban kis zacskókban szállította a teát megrendelőinek (és a legenda szerint ejtette bele egyszer a vízbe, feltalálva a filtert), mégis az I. világháborúban terjedt el.
Érdekes módon nem a britek, hanem a németek (a még ma is létező Teekanne nevű cég) terjesztette el, amely így szállította a fronton állomásozó csapatoknak a teát. A neve ekkor még stílszerűen „teabomba” volt.
6. Karóra
Nem az első világháború miatt találták fel, de itt terjedt el szélesebb körben, ugyanis jóval praktikusabb volt, mint a zsebóra, amit ugye a katonák elveszíthettek. A pontos időt pedig a mozgolódások, és a légi csapások miatt tudni kellett.
7. Szójakolbász
Az ember azt hinné, hogy a vegetáriánus (szója)kolbászt az 1960-as években találta fel egy kaliforniai hippi, pedig az igazság ennél sokkal izgalmasabb. A hús nélküli kolbász feltalálója ugyanis nem más, mint Konrad Adenauer, a II. világháborút követő időszak első német kancellárja!
Az I. világháború idején a későbbi politikuslegenda Köln polgármestere volt, akinek a brit blokád idején szembe kellett néznie a lakosság éhezésével. Az ezek szerint meglehetősen leleményes Adenauer addig kísérletezett, amíg meg nem találta, mivel lehetne helyettesíteni a húst.
8. Zipzár
Az Egyesült Államokban egy svéd emigráns, bizonyos Gideon Sundback lett sokunk megmentője, a sliccek atyja, ugyanis ő találta fel a zipzárt, ami a mai napig nagyon népszerű találmány. Elterjedését a hadsereg segítette elő, úgyhogy őket is külön köszönet illeti.
9. Rozsdamentes acél
A brit hadseregben a fegyverekhez használt fém könnyen berozsdásodott, nem volt elég tartós, így hamar megoldást kellett rá találni. A megoldást még a háború előtt, egy heffieldi kohász, bizonyos Harry Brearley szolgáltatta 1913-ban, aki krómot adott az acélhoz, de elégedetlen volt az eredménnyel. A legenda szerint miután több darabot is félredobott az udvaron, egy idő után azt vette észre, hogy azok nem rozsdásodnak.
10. Drótnélküli kommunikáció
A háború kezdetén a kommunikáció jórészt kábeleken keresztül zajlott, de ez nem volt túl megbízható, hiszen azok könnyen megsérülhettek, az ellenség elvághatta, sőt, lehallgathatta őket. A rádiótechnológiát továbbfejlesztve, 1916 végére már jelentős előrelépést értek el.
Forrás: elet-erzes blog