Be kell vallanom, kiskoromban sokáig féltem ezektől a maszkos, ijesztő alakoktól, és nem is igazán értettem, hogy mi is tulajdonképpen ez az egész busójárás (remélem ezzel azért nem vagyok egyedül). Bár számomra a mai napig értelmezhetetlen népszokás valamilyen szinten mégis megmozgat bennem valamit, mert mégiscsak a tél búcsúztatásáról, és a tavasz üdvözletéről van szó, úgyhogy van valami üdvözítő és romantikus az egészben.
Magát a farsangi időszakot, már szinte mindenki kívülről fújja: vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig, a nagyböjt kezdetéig tart. Ekkor Mohácson a busók a jelmezekbe bújva járják az utcákat. A legnagyobb mulatság azonban farsangvasárnap van: a télűző fesztivál – a farsang farka – három napig, farsang vasárnapjától húshagyó keddig tart, ennek csúcspontja a karnevál. Ilyenkor a program a következő: partraszállás, a jelmezes felvonulás és a koporsó vízre bocsátása. A partraszállás során a túlparti Kismohácsról eveznek át ladikokon a busók. Ezután a jelmezesek a Kóló térről a főtérre vonulnak. Sötétedéskor, a farsangi koporsó vízre bocsátása után az egybegyűltek máglyagyújtással égetik el a telet jelképező koporsót és a főtéren körtáncokat járnak.
A busójárás eredete
Magáról a busójárás eredetéről megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint a hagyomány egészen a törökök idejéig nyúlik vissza. A legenda szerint a mohácsi-szigeti sokácok (nem, nem skacok) megelégelték a török uralmat, így álarcba öltözve, kolompolva, hangoskodva űzték el őket Mohácsról. A törökök rettegve futottak el a démoni lények elől.
A másik, jóval elterjedtebb magyarázat szerint, a télűzés volt a cél. Az emberek ijesztő ruhákba öltöztek, démoni maszkokat húzva, várva azt, hogy a tél megijed tőlük, és elszalad. A tél halálát egy szalmabábu szimbolizálta, ezt elégetve ünnepelték a tél végét. A busók „bao-bao” kiáltással, kolompokkal, hangoskodva végigjárták a házakat, udvarokat (ha volt állat, akkor azt is), majd hamut szórtak szét. Ettől azt remélték, hogy távol tartja a gonosz szellemeket. Az utcán a nők haját húzkodták, hogy minél nagyobbra nőjön. Az ünnepség fénypontja volt a főtéri viaskodás a férfiak között, ami régen a férfivá avatást jelentette.
Az öltözet
A busók öltözete megőrizte a hagyományos vonalat: szőrével kifordított rövid bundát, szalmával kitömött gatyát, amelyre színes, gyapjúból kötött női cifra, bütykösharisnyát húztak, lábukon bocskort viseltek. A bundát az öv vagy marhakötél fogta össze derekukon, erre függesztik a marhakolompot. Kereplő, és buzogány is van náluk, így ha csinosabb lány is van a bámészkodó tömegben, jó ha vigyáz magára, hiszen a busók szeretnek huncutkodni.
A busók fából faragott álarcot viselnek, míg a mellettük táncoló hölgyek a szép busók, akik fátyollal és maszkkal takarják el az arcukat, és hagyományos sokác népviseletben jelennek meg. A néphagyományból mára idegenforgalmi látványosság lett, és az UNESCO világörökség része.
A busójárók menete
Egy menet három csoportból áll, tagjait „alakoskodóknak” nevezzük.
Van egy fontos szabály, e szerint a gyerekek nem közelíthetik meg a csoportokat, mert akkor nem sikerül a varázslás.
Az első csoportot a sajátos faálarcot, kifordított bundát viselők alkotják. Ők ruházatukat esetleg kiegészíthetik szalmával töltött fehér gatyával, valamint kereplővel. Ehhez a csoporthoz tartozik még a menet egyetlen, hatalmas kürtje, aminek a nagysága elérheti a négy métert is.
A második csoportot a maskarák alkotják, nekik nincsenek faálarcaik.
A harmadik csoport a bekormozott arcú „jankeléké”, ők viszik a hamuszsákot.
Az ünnepséget Mohács-szerte hatalmas érdeklődés követi évről-évre, a buszok már jóval előtte megtelnek, és igazi, turistacsalogató látványossággá nőtte ki magát. A részletes, Mohácsi programot itt találod!