Rengeteg gyönyörű bútort közül lehet választani, a kínálat már akkora, hogy azt se tudjuk, hova kapjuk a fejünket. De hogy lehet raklapból bútort készíteni? Meglepően egyszerűen!
A raklapban az a jó, hogy olcsó, könnyű beszerezni, környezetkímélő és ezerféleképpen felhasználható. Az, hogy melyik típusú raklapot választjuk, függhet attól, hogy milyen bútort akarunk belőlük készíteni. Például egy egyszerű íróasztal hoz a tömör fedlapú raklapok a legmegfelelőbbek. A csúszótalpas raklapokból pedig komplett kerti garnitúra is viszonylag gyorsan elkészíthető. A különféle részegységek kialakításakor szétvágással lehet a raklapokat a szükséges méretűre szabni, vagy esetleg alkotóira bontva, az igényeknek megfelelően átalakítva, újból összeerősítve átformálni.
Kialakításukat tekintve tehát a raklapok különbözőek: vannak csúszótalpas-, megfordítható-, sík-, tömör fedlapú-, epal-, tuskós és egyutas raklapok. Méretük általában 80×100-120 cm, magasságuk pedig 128-130 mm. A fedlapot alkotó deszkák kiosztása sem egyforma, a fedlap deszkák bizonyos kétszárnyú típusoknál két oldalon túlnyúlnak a keresztdeszkán, vagy az összekötő tuskókon. Bútorok készítésére általában az egy utas 5 és 7, vagy több deszkával fedett raklapokat szokás használni, mert olcsóságuk ellenére jelentős faanyagot tartalmaznak, és könnyedén kezelhetők.
Bútort raklapból – az első lépések
Első lépésként a raklapokat meg kell szabadítani a szálkáktól, így a raklap felületét simára kell csiszolni. Erre első lépésben a szalagcsiszoló gép a legalkalmasabb.
Bútort raklapból – hogyan csiszoljunk?
Ha lehet, alkalmazzunk minél finomabb szemcséjű csiszolószalagot: a P-120-astól felfelé már finom szemcséjűnek számítanak, a legalkalmasabb erre a feladatra a kifejezetten fára kifejlesztett, például P-180-as csiszolószalag. A szalag kiválasztásánál figyeljünk arra is, hogy a gépnek megfelelő hosszúságút vegyünk, ugyanis többféle méret létezik!
Fontos, hogy a csiszológéppel szálirányba dolgozva kell fokozatosan finomítani a deszkák felületét és élét, valamint a tuskók oldalait. A csiszoláskor a korszerű porgyűjtővel rendelkező gépek használatával a minimumra csökkenthető az egészségkárosító hatás. A felületi csiszolásokat a nem szétbontott raklapok belső oldalain csak kézzel, és elég nehezen lehet elvégezni. A legjobb, ha szétszedjük a raklapot – ügyelve mindenre – így gördülékenyebben megy a munka. A fedlapok deszkái általában szegezéssel rögzítettek, ami szeghúzóval, vagy az elemek kíméletes szétütésével, majd lefeszítésével oldható meg. Ilyen esetekben a rátétfa alkalmazásával elkerülhetők a fafelületek komolyabb sérülései. A szegeket még csiszolás előtt távolítsuk el, különben hamar tönkremehet a smirglink. Egyébként a kézzel történő csiszolás esetén alkalmasak kézi csiszolókat bármilyen szakboltban, nagyon olcsón beszerezhetünk.
Bútort raklapból – a lakkozás
A lakkozáshoz a félolajos beeresztés, lazúrozáshoz pedig színtelen lazúrral történő bevonás ajánlott. Ezt követően újabb finom, felületi, kézi csiszolás és portalanítás következhet, majd jöhet a lakkozás, vagy a lazúrozás, esetleg a vastag lazúros bevonó réteg felkenése. A darabokra szedett alkatrészeknek minden felületét be kell vonni, ecsetelve vagy festőhengerrel lehet a bevonó anyagokat a raklapok belső felületeire felteríteni. Ezután, ha mindent félretettünk, összeszerelhetjük a darabokat.
A különféle célú és kialakítású bútordarabokhoz természetesen esetenként új faanyagok beépítésére is szükség lehet, amelyeket a barkácsáruházakban könnyű beszerezni az összeszereléshez szükséges egyéb kötőelemmel együtt. Ez utóbbiak korrózióálló bevonatúak, és olyan hosszúak legyenek, hogy az összeerősítendő anyagok vastagságának a 2/3-át átérjék. Az összeerősítendő darabokat ragasztóval is célszerű megerősíteni, ám néha a csavaros kötések is megteszik.
Íme néhány inspiráló ötlet:
A cél az, hogy gyönyörű, és stabil bútordarabokat varázsoljunk, lehetőleg minél olcsóbban!
Forrás: http://ezermester.hu