Napjainkban a tudomány egyre nagyobb hangsúlyt kap és nem is hiába, hiszen elképesztő dolgokat tud az emberiség feltalálni és alkotni. A tudományos kísérletek némelyike azonban eléggé szokatlan, és a hétköznapi emberek nem is értik, hogy juthat ilyesmi valakinek az eszébe?
Vasárnap délutánonként, amikor főzöm a másnapi ebédet általában a rádiót szoktam hallgatni és egy tudományos műsor szokott menni. Ott mindenféle érdekességeket hallok, hogy mi mindenre jó ez meg az, meg hogy régi tudósok mit hogyan találtak ki. A következőkben mutatok pár kísérletet ami enyhén szólva is bizarrnak nevezhető.
Még az elefántnak is sok volt
Az állatvédők szemszögéből nézve ez egy tragikus esetnek mondható, hiszen 1962-ben az oklahomai egyetem két tudósa egy nyári napon Tusok, a közkedvelt állatkerti elefánt hátsójába 297 milligramm LSD dózist fecskendeztek be, mely a világ legnagyobb LSD adagja volt. Ez az emberi adagnál 3000-szer nagyobb és a kísérlet célja az volt, hogy kiváltható-e a hím elefántnál az „ideiglenes őrület” állapotát, amelytől az elefántbikák szexuálisan agresszívvá válnak. Szegény elefánt azonban egyáltalán nem tudta ezt a kísérletet végrehajtani, ugyanis pár dühös trombitálás után holtan zuhant össze. Gondolhatjátok milyen felháborodás volt az egészből.
Életveszélyben még papírmunka is
Egy másik érdekes kísérletet hoztam 1960-ból, ahol ugyanis egy pszichológiai kísérletet hajtott végre a légierő az egyik gyakorlatozó repülőjén. A pilóta egyszerre csak kétségbeesetten közölte az utastérben lévő katonákkal, hogy a gép elromlott és le fognak zuhanni. Ezt követően pedig egy életbiztosításról szóló papírt nyomott a kezükbe, azzal az indokkal, hogy a hadsereg önmaga nem tud anyagi felelősséget vállalni a sebesülésekért és a halálozásokért. Természetesen az összes katona remegő kézzel kitöltötte a nyomtatványt. Utána közölték velük, hogy nincs semmi baj, csak egy kísérlet részei voltak. Én biztos megfojtottam volna a pilótát. De a kísérlet eredménye az, hogy halálfélelmünkben sokkal többet hibázunk, mint egy biztonságos helyen.
Csiklandozás tudománya
Clarence Leuba ohiói pszichológia professzor arra volt kíváncsi hogy ösztönösen nevetünk-e amikor csiklandoznak minket. Ezt saját újszülött fián próbálta ki és a családot egy furcsa szabállyal fegyelmezte. Ott ahol a gyermek volt, vagy hallotta a körülötte levőket, tilos volt nevetni, ha megcsiklandozták. Ha kisfiút valaki csiklandozta, azt csakis fapofát vágva tehette. Az eredmény az lett, hogy a baba hét hónapos korára kacagott, ha megcsikizték. A tanulság tehát az, hogy a nevetést amit a csiklandozás kivált nem tanuljuk, hanem veleszületett tulajdonságunk.
Undorító
Na ne tessék rosszra gondolni, nem fogok semmiféle gusztustalanságot mutatni. Csupán arról van szó, hogy Carney Landis kíváncsi volt arra, hogy mi a jellemző arckifejezéssel jár az undor. Ezt olyannyira pontosan vizsgálta, hogy még a grimaszaikról korommal rajzolt vonalakat az arcukra az embereknek. Elég bizarr dolgokat kellett a kísérleti alanyoknak kiállniuk. Először ammóniát szagoltatott velük, majd zenét kellett hallgatniuk, majd pornográf felvételt nézetett velük és békákkal teli vödörbe kellett dugniuk a kezüket. De a tetőpont az volt, amikor le kellett fejezni egy fehér kísérleti patkányt. Először természetesen mindenki el akarta küldeni a tudóst melegebb éghajlatra, de végül teljesítették a feladatot. A kísérlet azonban eredménytelenül zárult, vagyis nincs semmilyen jellemző grimasz az undorra.
Élet és halál fölött
Robert Cornish, a Berkeleyben található Kaliforniai Egyetem kutatója az 1930-as években egy elég érdekes dologgal próbálkozott. A halottakat akarta feltámasztani. Cornish egy speciális hintára helyezett több féle állati tetemet, hogy beindítsa a vérkeringést, miközben adrenalint és alvadásgátlót fecskendezett beléjük. Az első már kutyákon tesztelt kísérletei sikeresnek bizonyultak, így természetesen jöhettek volna az emberek. Thomas McMonigle lett volna az első kísérleti alany, aki egy híres bűnöző volt. Kalifornia állam azonban meghiúsította ezt a kísérletet, nem járult hozzá egy hírhedt bűnöző úrjaélesztéséhez, akin már végrehajtották a halálos büntetést.
Az biztos, hogy az emberek elképesztő dolgokat tudtak már kitalálni a 20. század elején, pedig akkor még nem is áll olyan szintű technikai fejlettség a hátuk mögött. Ha most azok a feltalálók élnének ebben a korban, ki tudja mit vinnének véghez?